A kutya megpróbálta elkapni a levegőben a labdát. Már úszott a levegőben és majdnem megvolt és ekkor megállt a labda és megállt a kutya is és nem történt semmi. A fiú sohasem csókolta meg a lányt a lány a fiút a fiú a lányt a kapualjban, pedig épp kiderült volna, ki csókol meg kit. Cirmi (7) kizuhant az emeletről, de nem fogták meg szerencsésen az ágak, és nem nyávogott ott szerencsétlenül, míg lehozták a tűzoltók, ottmaradt a semmiben a kizuhanás állapotában kapálózó manccsal és kétségbeesett pofával. A répa nem szeletelődött fel, a kés megállt a levegőben. A gyilkos már nem volt ártatlan, de még nem ölt.
– Lerohadt már megint az egész. Mindig ez van, hogy az egész lerohad. – Feltápászkodott az ágyból. Hallgatózott. Tényleg nem hallotta a szokásos robogást. – Lerohadt az egész hóbelevanc. – Körülnézett a szobában. – Mi lehetett, csak azt tudnám legalább. – Vett egy csavarhúzót. – Lehet, hogy csak annyi, hogy egy csavar meglazult az egyik fogaskeréknél, elmozdultak a fogak egymáshoz képest, és megszorult. De lehet, hogy az ékszíj. – Elővett egy tartalék ékszíjat. – De ahhoz meg kell az egész szerszámosláda. – Felvette a szerszámosládát. – Francokat fogom a rohadt szerszámosládát végigcipelni az egészen. – Letette a szerszámosládát. – Akkor meg minek az ékszíj? – Letette az ékszíjat. Elindult az ajtó felé. Visszafordult. Elvette az ékszíjat. Visszanézett a szerszámosládára. – Na, ennek így sok értelme lesz. – Otthagyta a szerszámosládát, de az ékszíjat nem volt szíve letenni, vitte azt meg a csavarkulcsot. – Rohadjon meg az egész. Úgyis a csavar lesz a fogaskeréknél.
Végignézett a gépház ajtaján. Nagy, nyomtatott betűkkel a „Gépház” felirat, alatta: „Belépni tilos!”. Morcosan berúgta az ajtót. Az ajtó hatalmas döndüléssel vágódott a falnak, mintha a valahol egy végtelen méretű ércharang kondult volna meg. Kicsit megszeppent, kezdett elszállni a haragja. – Jól van, na. Úgyis csak a fogaskerék lesz, meg a csavar. Jól meg van ez csinálva, na. Betette az ajtót.
Botorkált a sötétben, kereste a villanyt. Lett valami halvány világosság a plafonon lógó negyvenes körtéből. – Jól van na, itt lesz valahol. – Nem volt ott, körbe kellett járni az egészet. Már nem volt dühös. Szakszerűen, tapasztaltan nézte. Összevonta a szemöldökét, ki is húzta magát, jelentőségteljesen markolta a csavarhúzót. – Meg is van. Mondtam én, hogy az egyik csavar lesz az. Kilazult, elmozdult az egyik fogaskerék és megszorult. Most téged itt visszafeszítelek, téged meg jól meghúzlak. Ennyi, kész. – Esztelen nyikordulás, majd az ismerős robogás megint. Az ajtóból még visszanézett, hallgatta. – Jól meg van ez csinálva, na.
A kés elvágta az áldozat torkát. A répa kis piros karikákra szeletelődött. Cirmi (7) megkezdte a szerencsétlen nyávogást a faágon. A fiú a lányt a lány a fiút a fiú a lányt, nem lehetett tudni ki kit, de megcsókolta.
A kutya zavartan nézett. A labda nem volt sehol.
Soha nem lehet tökéletesen megcsinálni semmit.
Comments